Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Könyv - Gyökössy Endre

2019.07.09

Isten elfelejtett nyelve, az álom

Gyökössy Endre

1. Úgy az Ó-, mint az Újtestamentum bizonysága szerint Isten felhasználta az álmot, az álomszerű látomásokat vagy álomban kapott látásokat, hogy a kiválasztottaknak ezen a nyelven üzenjen.

2. Akik erre az üzenetre figyeltek és azt cselekedték, mindig helyesen cselekedtek.

3. Isten Jézus Krisztusban adta a legmagasabb rendű kijelentést számunkra. De az első pünkösd után sem hallgat el, ezen a sajátos nyelven beszél övéihez.

4. Föltehető, hogy a mai ember számára is vannak és lehetnek üzenetei Istennek ezen a különös nyelven - ha nem is ad új kijelentést. - De nem felejtettük-e el ezt a nyelvet? Nem úgy szemléljük-e saját álmainkat, amint egy mai modern fiatal hallgatná a latin misét: nem érti sem a mise szimbólumait, sem mozdulatait, sem liturgiáját? Vagy ahogy mi állunk meg egy múzeumban őseink rovásírása, vagy az egyiptomi hieroglifek előtt? Elbámulunk, bocsánat, bámészkodunk rajtuk, de nem értjük nyelvüket. Elfelejtettük! Vagy soha meg sem tanultuk. Pedig hátha üzeneteket hordoz egyik-másik? S talán életünk számára döntő és fontos volna az üzeneteket, ezeket a lényünk mélyéről, ha szabad így mondanom: magjából, centrumából érkező üzeneteket megértenünk. S hátha ezeket az üzeneteket lényünk centruma csak felvette és továbbítaná tudatunk felé képekben, jelenésekben - de mi nem értjük. Vagy éppen legyintünk, mondván: butaság az egész és babona. Labilis neurotikusoknak való csupán.

5. Nem kellene-e egy kicsit azon is elgondolkoznunk, hogy egész vallásosságunk annyira készen kapott dogmákra, liturgiára támaszkodik csupán, hogy már csak az intellektusnak mond valamit, az értelemnek, olykor egy kicsit az érzelemnek - de a nagy belső élményeket már nem is keressük, sőt talán félünk is tőle? Nem hasonlítunk-e ahhoz a gyermekhez, aki félt egyedül maradni a sötét szobában, és ezért kikiabált édesanyjának a konyhába: - Édesanya, gyere be, nem szeretek egyedül maradni! Mire az édesanya egy pillanatra benyitott és így nyugtatta meg gyermekét: - Nincs okod félni, hiszen veled van a jó Isten. De alig húzta be az ajtót, hallja, hogy a gyerek így beszél: - Jó, hogy itt vagy jó Isten, de ne gyere túl közel, mert akkor még jobban félek. Nem azért hessegetjük el magunktól ennek a nyelvnek a megtanulását, megértését, mert valamiképpen félünk megérteni álmaink üzenetét? Esetleg megtudni, hogy egyikben-másikban az Isten üzent? S engedelmeskednünk kell? S akkor mi lesz? Nem egyszerűbb megszokott vallásosságunkkal „eleget tenni” vasárnapi és ünnepi „kötelességeinknek”? Mert az nem „ráz”, attól minden maradhat a „régiben”?

6. Végül jó ha tudjuk, úgy jártunk álmainkkal, mint a gyónással és lelki beszélgetésekkel. A modern emberek zöme ma, ha úgynevezett konfliktusai támadnak, ha belülről kerül bajba, nem a gyóntatóját és lelki gondozóját keresi fel, hanem az idegorvost és a pszichiátert - és tegyük hozzá, igen sok esetben joggal, mert azok jobban értenek a lélek sebeihez, következésképpen nemegyszer jobb tanácsot tudnak adni. Nos, ahogy a papok egyik legnagyobb szolgálata és felelőssége átcsúszott az orvosok kezébe - ugyanúgy csúszott át álmaink problematikája is a nagy tudósok és pszichiáterek kezébe. Jó, ha tudjuk: míg az egyházak tökéletesen elhanyagolják ezt a területet, s szinte elképzelhetetlen manapság egy teológiailag is helyes és ugyanakkor a modern lélektan ismeretében is elmondott prédikáció egy bibliai álomról, vagy vízióról - a legnagyobb pszichiáterek és szaktudósok könyvei viszont, amelyek az álommal foglalkoznak, szinte kivétel nélkül tárgyalják a Biblia álmait és vízióit, nem kis részletességgel.
Amikor mi „modern” keresztyének talán egy legyintéssel a babona világába hessegetjük vissza az álom problematikáját, az álom megjelenik a legmodernebb pszichiátria szakkönyveiben, mint „via regia”, királyi út az emberi lélek megismeréséhez. Szükségesnek tartom, hogy az álmot a jövőben sem le, se túl ne becsüljük, de megbecsüljük, mint legősibb ANYANYELVÜNKET, amelyen keresztül minden emberrel „rokon”-ságban vagyunk, s amelyen keresztül olykor üzenetek is érkezhetnek hozzánk. Legtöbbször lényünk centrumából, amely Én-ünknél többet tud rólunk. De lehetséges, hogy egyszer-egyszer ez az üzenet - ez az álom nyelvére sifrírozott* (titkos írású) üzenet - nem lényem centrumából érkezik, ez csak továbbítja, hanem a MINDENSÉG CENTRUMÁBÓL. S Jób könyvének szavaival: arra „jó ügyelni”.

konyv.jpg