Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A valódi Én hatalma

2012.01.26

 

konyv.jpg

 

David R. Hawkins: A valódi én hatalma

Szeretet

A szeretet szintje távolról sem az emberiség jellemző tudati szintje. A világ lakosságának hetvennyolc százaléka áll az alapvető becsületesség szintje alatt, tehát a negatív tartományra összpontosít. A bolygó lakosságának mindössze két százaléka éri el a feltétel nélküli szeretet szintjét, amelyet „szeretetteljességnek" lehet nevezni.
A szeretet egyfajta tudatosság, hozzáállás, összefüggésrendszer az élet megértéséhez. A szeretet a Valóság legfőbb mozzanata, a Szellem egysége és lényege.
A szeretet megtagadása Isten magtagadása.
A szeretetet a szembeállítás és az ítélkezés fedi el.
A társadalom túlnyomó része nem tekinti ésszerűnek, hogy a szeretetből kiindulva hozzon döntést vagy cselekedjen.
Az ország lakosságának egész rétegei tartják a gyengeség jelének embertársaik szeretetét. Valójában az emberiség a maga hasznát, önérzete fenntartását, javakat, hatalmat és a bosszú és megtorlás eszközeként szolgáló büntetés jogát akarja.

Az Egyesült Államok, azaz a „szabadság" földje több embert és lakosságának nagyobb hányadát zárja börtönbe, mint Kína kivételével bármely más ország. A társadalom „hadat üzen" problémáinak, amelyek így természetesen megsokszorozódnak. Az erőszak hatástalan és gyenge pótlék az erő helyett. Ezzel szemben az emberek szeretettől és tisztelettől vezérelve szinte bármit megtesznek, a félelem azonban csak kevéssé sarkallja őket. A tisztelet szülte hűség nélkül egyetlen tábornok sem parancsolhatja meg csapatainak az engedelmességet, a szeretet tiszteletnek nevezett tulajdonsága nélkül pedig zendülés és lázadás törne ki. Az erőszak csak ideiglenes megoldásokat szül. Minden birodalom elbukott, amelyben félelem uralkodott. Az Isten szeretete helyett a félelemre és bűntudatra építő vallások eredendően gyengék.

A szeretetteljesség egyfajta viszonyulás a világhoz. Olyan nagylelkű hozzáállás, amely látszólag jelentéktelen, de hatékony módon fejezi ki önmagát. Arra vágyik, hogy boldoggá tegyen másokat, vidámmá varázsolja a napjukat és könnyítsen terheiken. Az is felér egy kinyilatkoztatással, ha pusztán barátságosan és udvariasan viselkedünk mindenkivel, aki napközben az utunkba akad. A szeretetteljességgel szembesülő emberek reakciójából kiderül, hogy ez nem köznapi hozzáállás. Sokan meglepődnek, sőt a végletekig meghatódnak. -Soha nem dicsér meg senki a munkámért, mindenki csak panaszkodik - halljuk majd tőlük. A legtöbben, akik a saját igényeikre és gáncsoskodó hozzáállásukra összpontosítanak, szemlátomást észre sem veszik az élet jó oldalát, és képtelenek reagálni rá. Magától értetődőnek veszik mások szolgálatait, amire az a magyarázat: - Nos, pénzt kapnak érte, nem? (Ami aztán végképp mellékes.)
A társadalom jelentős hányada a szeretetlenség szintjén él és cselekszik. Az óriásvállalatokat és az állami szerveket csak működésük fagyos légkörével lehet jellemezni. Nem vetődik fel a hála érzése, de nem is tekintik olyasminek, aminek helye volna a társadalomban. A szeretetet „érzékenykedésnek" tartják, és lenézik. Tehát a társadalom párkapcsolatokra, az anyákra és gyermekeikre, vagy a kutya és gazdája viszonyára korlátozza a szeretetet. Férfiak esetében csak néhány területen van létjogosultsága a szeretetnek, megnyilvánulhat például a családjuk, a sport, a hazájuk vagy a kocsijuk iránt.
Az élet „gondoskodás" terén nyújt még széleskörű lehetőséget, ami társadalmilag elfogadott, és mindenki számára nyitott. A „gondoskodás" tág teret kínál a szeretet kifejezésére és kiszélesítésére. Az emberek azt mondják, hogy nem lelnek szeretetre, mintha ez olyan dolog volna, amit meg kell szerezniük. Ha nem fukarkodunk a szeretettel, hamar felfedezzük, hogy szeretettel vagyunk körülvéve, csak eddig nem tudtuk, hogyan juthatunk hozzá. A szeretet valójában mindenütt jelen van, mindössze fel kell ismernünk.
A világegyetem úgy válaszol a szeretetre, hogy megmutatja a szeretet túlsúlyát. A szokványos érzékelés elől rejtve van, de a tudatosságot a szeretet-teljesség teszi kifinomulttá. A tudatosság képessége túlmutat az érzékeken és az érzelmeken. Ha megszüntetjük az emberszerű tulajdonságok kivetítését és a korlátokat, kiderül, hogy a Teremtés istenisége révén minden eredendően tudatos, és szeretetet áraszt.
Minden növény tudatában van környezetének, és tisztában van vele, ha csodálják és tisztelik, amit lényegéből fakadó tökéletessége és szépsége meg-ismertetésével viszonoz. Minden egyes növény egyedülálló, teremtőképes műalkotásként jelenik meg, és tökéletesen kifejezi lényegét. A Teremtés egészéből az isteni természet sugárzik azok számára, akik képesek látni. A természet olyanná válik, mint a gyerekeknek készült rajzfilmek, amelyekben a fák mosolyognak, az állatok beszélnek és a virágok vidáman hajladoznak. Az érzékelés megszűnésével a csodák világa tárul fel. Minden létező dolog tudatos, és a Teremtés Teljességének folyamatos megnyilvánulásaként ismeri