Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Találkozás - Kányádi Sándor

2011.04.02

Nagyon örülök, hogy megoszthatom veletek az alábbi kis írást!
Olvassátok szeretettel!

Kányádi Sándor „bácsival” az ízig vérig magyar költővel találkoztam, aki egy szeretetteljes felkérésnek eleget téve - baráti találkozó keretében - mesélt és csak mesélt, tanított és fiatalos lelkülettel beszélt az életéről, verseiről, haza és költészet szeretetéről!

Útravaló, amivel hazaérkeztem és mélyen lelkembe írta magát a költő, aki azt tartja magáról, hogy: „ ha kérdezik tőlem, hogy ki a költő, nos ez mindig csak halálunk után fog kiderülni!? Mondhatom én,hogy költő vagyok, igen az vagyok, de majd, ha meghaltam, akkor lesz ez csak igazából bizonyosság!
Mire való a költészet kérdeztük Sanyi bácsit és a válasza az volt, hogy „szaggasson”, hogy megcsillanjon benne a magyar nyelv minden szépsége és erősítse a magyarság összetartozását, és a vers benne olyan, mint a cipő, lelki lábbeli.
Aranymondatai között még néhány gondolat!
Csakis a jóhiszemű kételkedés viszi előrébb a világot. Isten kiválasztott népe vagyunk és nyelvünk Isten kiválasztott nyelve.
Minden nemzet és minden nyelv épp olyan kiválasztott Istennek, mint a magyar!
Ahhoz, hogy a magyar nép megmaradhasson minőségi emberekké kell válnunk!
Ámen!
Ez volt a zárszó!

„Meggyötörten is gyönyörű” című könyvét dedikálta nekem és házam népének szeretettel:
Kányádi Sándor bácsi   ( Nekem egy igaz magyar,akire jól esett felnézni! )

Hálásan köszönöm ezt a találkozást!

2011.április 1.

Részlet a könyvből
(Meghatározó élménye a költőnek, hogy szülőfaluja nyolc kilométerre fekszik attól a városkától, Székelykeresztúrtól,ahol Petőfi Sándor az utolsó éjszakáját töltötte s huszonöt kilométerre Fehéregyházától, ahol életét áldozta a világszabadságért.
A helyi legenda szerint Petőfi Székelykeresztúron van eltemetve, sírját ma is évente megkoszorúzzák, s a költő is tiszteleg a sír előtt.)

 

kanyadi-sandorral.jpg

 

Kányádi Sándor rövid életrajza

1929. május 10-én (anyakönyv szerint 11-én) született Nagygalambfalván, Romániában (Hargita megye), székely földműves családban. Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó. Édesanyját, László Juliannát korán elveszíti (1940 karácsonyán halt meg). Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi. Utána Székelyudvarhelyen tanul: 1941 és 1944 között a református kollégiumban, majd 1944-45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, 1946-50-ben a fém- és villamosipari középiskolában.

Költőként Páskándi Géza fedezi fel, 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, majd a kolozsvári Utunkban is megjelenik. 1950 őszétől él Kolozsvárott. 1950-től fél évig a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán tanul, 1954-ben itt szerez magyar irodalom szakos tanári diplomát. 1955-ben jelenik meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa.

1951-52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is. 1955 és 60 között a Dolgozó Nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

1958-ban megnősül, felesége Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztő. Két gyermekük születik: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971).