Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Korszellem - Azúr Elefánt blogjából

2019.04.05

Korszellem - Részlet: Azúr Elefánt blogjából


"Szinte mindent kiemelhetnék az alább olvasható két cikkből. Inkább csak annyit fűznék hozzá, hogy nem lehet az embert kiragadni a környezetéből. Akkor sem, ha önfejlesztő utat jár, neadj'Isten spirituális felfedező ösvényen halad. Én is azt gondolom (mint Byung-Chul Han) már régóta, hogy a pszichológia, a coaching, az ezoterikus tanfolyamok, jógák, ilyen-olyan módszerek valójában nem az egyént és öntudatra ébredését, hanem a társadalmat szolgálják. Nincs is ezzel baj, kereslet és kínálat találkozik, hiszen az emberek zöme valójában nem látni akar, csak boldog szeretne lenni, vagy legalábbis kicsit megkönnyebbülni. 
A két írás remek összefoglaló az aktuális korszellemről. Nem csak mi hatunk a környezetünkre, hanem az is hat ránk, bizony erősen kondicionálja a tudatunkat. Ezt sokszor elfelejtjük, hajlamosak vagyunk minden problémánkat személyesnek tekinteni. Könnyebb viszont ha tudjuk, minek vagyunk kitéve az adott időben, s nem hiszünk el mindent, legfőképpen azt nem, hogy minden csakis rajtunk múlik, mert ez nem így van. Mint ahogy az sem igaz, hogy a világ tehet mindenről. Szét kell tudni válogatni azt, mi az ami rajtunk áll, és mi az ami nem.
Hamvas írja, hogy "az értelmes gondolkozás az, amely ha minden egyéb kimarad, az egyetlen segítség". S még azt is, hogy "mágikus erők voltak és vannak és azokat maradéktalanul csak a maximális teljesítőképességű értelem tudja fénykörébe vonni úgy, hogy a mágia, maya eloszlik".
Régen nem véletlenül vonultak kolostorokba, zárdákba, barlangokba, sivatagba azok, akik fel akartak ébredni. Mert a világ ellenerő, mindig is az volt (s mindig is az lesz). Pedig a múltban még nem volt hét és fél milliárd ember, az a jóval kevesebb ember nem volt ennyire űzött vad, nem volt megfigyelés, telefon és sok más zavaró és zaklató tényező. Mégis tudták és érezték, hogy a magány és a csend az, ami kivezet a világ káprázatából. És ha ebből morzsák sem maradnak, akkor teljesen elveszünk. (a szerk.)"

Az internet megöli a lelket 

„Han szerint a neoliberalizmus egy nagyon hatékony rendszernek bizonyult, mivel felismerte, hogy minden, ami a szabadság kifejezéséhez és megéléséhez köthető, azaz az érzelmek, a kommunikáció és a játék, az kizsákmányolható. A kizsákmányolás belsővé vált, és mindenkit érint. Az érintettek viszont magukat látják felelősnek a helyzetükért, és senki nem kérdőjelezi meg a rendszer alapját.

Ebben a világban a hatalomnak egyre kevésbé kell megmutatnia magát. Régi felismerés, hogy a hatalom annál sikeresebb, minél csendesebben működhet, és ehhez most minden eszköz adott: ez a hatalom igent mond, biztat, a pozitív érzelmekre épít. Közben pedig mindent lát és egyre több mindent tud előre.

Fontos eszköze ennek a működésnek a digitalizáció, melynek térnyerését Han nagyon kritikusan szemléli: szerinte a korlátlan szabadság hordózójaként ünnepelt internet a totális kontroll eszközévé vált. És ennek a megfigyelőrendszernek a felépítésében önként veszünk részt, lelkesen osztunk meg magunkról minden adatot, ez pedig fokozatosan ássa alá a szabadságunkat.”

Byung-Chul Han