Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A torinói halotti lepel

2015.03.14

A torinói halotti lepel magyar szemmel

 

Mit olvashatunk még ki a Lepelből?

1998-ban tartották Torinóban a III. Nemzetközi Szindológia Konferenciát, ahol magyar kutatók - Dr. Tábori László és Kiss Irén - is részt vettek és felvetették a Lepel és a Pártus Birodalom kapcsolatát. Ezt a kapcsolatot valóban számos tény igazolja: 

 A Lepel Jézus kereszthalálát követő években Edesszában bukkant fel és 944-ig ott is maradt. Tábori László keletkutató szerint a Lepel szempontjából döntő fontosságú Edessza Jézus idején minden kétséget kizáróan pártus befolyási övezetbe tartozott. 

 A Lepel anyaga különleges szövésű, csak Kelet-Szíriában, Észak-Mezopotámiában készülhetett, ami szintén tagadhatatlanul a Pártus Birodalom befolyási övezete volt, lehetett akár Edessza is. Egy másik ilyen lehetséges készítési hely, amelyről feljegyzések vannak: az egykor a szkíták által alapított Szkitopolisz (Beth-Sean) Ez a város Diokletianusz császár ediktuma szerint az egész térségben kitűnt kiváló lenvászon áruival.

 Több kutató is megegyezik abban, hogy a Leplet olyan rombuszmintás fedelű aranyládában őrizték egykor, amilyen a pártus királyok köntöseinek a motívuma. A szövésminta tehát a pártus királyi családokban használtakkal azonos. 

 Ezt bizonyítja Ian Wilson is aki könyvében bemutatja Hatra pártus királyának a szobrát, a Mandylion képét, ahogy az a X. században kinézett, illetve annak a nagy valószínűséggel a pártusok által készített takaróját. A képek alapján megállapítható, hogy mindhármon jellegzetes rombusz-minta látható. 

 

A pártus kapcsolatot azonban még több más tény is igazolja: Leplen szabad szemmel is láthatók a szemekre helyezett érmék nyomai, de a háromdimenziós kép is mutatja. A Pártus Birodalom területéről terjedt el az úgynevezett pontuszi szkíta kultúrkörben az a szokás, hogy a halott szemére aranyból vagy fémből készült szemlemezeket helyeztek. Érméket találtak Jeruzsálemben a pártus Adiabene Helené fejedelemnő szarkofágjában is. 

 A pénzérmés temetkezés Palesztina őshonos lakosságának szokása volt. A régészek szerint az érmés temetkezés szokása csak a pártus térhódítás idején, tehát kb. 40. körül terjedhetett el Palesztinában - ott is elsősorban Galileában és Szamáriában. Ez a temetkezési mód a belső-ázsiai lovasnépek többségét is jellemezte: így temetkeztek a pártusok, szkíták, a hunok, avarok és a magyarok is. A kínai arany szemlemezek is a hunoktól való átvételek. A szemérmés temetkezés a napvallást gyakorlók körében volt használatos, az elhunytnak tehát napvallásúnak kellett lennie. A szkíták a halottak jobb szemére arany a balra ezüst érmét raktak, ami a Napra illetve a Holdra utalt. 

 "Szem-érmesen" ma is ravataloznak a Kárpát-medencében parasztembereket. A magyar nyelvben összefüggés van a "szemérmes" jelző, és a szemekre helyezett érmék között, hiszen a szemérmes lesütött szemekkel jár, ugyanúgy mintha érem lenne rajta. 

 További támpontokkal szolgál a Leplen látható alak szakálla és bajusza. Ezekről ismert, hogy "... a Jézus korabeli Palesztinában a zsidó férfiak gondosan borotválták a szájuk feletti részt - csak szakállt hordtak. Az együttes bajusz- és szakállviselet a helyi, mezopotámiai (szkíta) férfiak szokása volt". Kiss Irén cikkében Bernhard Jacobi Beszélő kövek című munkájára hivatkozva írja, hogy Jézus korában a palesztinai zsidók hosszú szakállt növesztettek, felső ajkuk felett pedig borotválták. 

 Ezt igazolja a Biblia is, ezt a szakállformát csak a nem zsidók használták, ugyanis a zsidó szokások szerint a szakáll végét nem lehetett levágni (3Mózes19:27: "A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, szakállad végét ne csúfítsd el", 3Mózes 21:5: "... szakálluk szélét le ne messék...")

 Érdekes módon a Leplen látható alak és az ókori Hatrából származó pártus király szakálla egyforma. De feltűnő hasonlóság van a hatrai boltíveken lévő király-mellszobrok és a Szent Koronán szereplő azon apostolok között, akiknek a pártus származását hangsúlyozni kívánta az alkotó, valamint a hatrai királyok mellszobrai nagy hasonlóságot mutatnak a Szent László-hermával. A pártus szobrok még a középkori magyar művészetben is visszaköszönnek.

 A Szent László hermáról pedig már többen megállapították, hogy maga a fej a Kaukázusban készült ős-szobor, amely a magyarság valamelyik korabeli uralkodóját ábrázolja. A két ember tehát feltételezhetőleg egy etnikumból való.

 Pártus Birodalom (Parni): A szkíták egyik törzse, a pártus-párthosz-pártos vagy parni törzs Arsak (Uraság?) vezetésével alapította Kr.e. 238-ban. Kr.u. 224-ig állt fenn a mai Irán és Irak területén. Meglepő módon még a Kárpát-medencében is előfordultak olyan helységnevek, amelyekben a törzs neve felfedezhető, ilyen például Szeged római kori neve: Parthiscum.