Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedves Látogató

Szeretettel üdvözöllek az oldalon

2019.11.30. - 8:34

marikaszeptemb.jpg

Lukács Mária

Verseim a Poet oldalán

 

Versajánló

Péter Éva Erika

[a lélek]

a lélek kályha.
ha tüzet raknál benne:
átmelegednénk.

ujjal mutatunk
a lélekre - hibáink
lelke mi vagyunk.

hagyj helyet másnak
a lelkedben, úgy te is
elférsz magadban.

fejlec.jpg

Az én "Szerenádom" verseimben megtalálod

Lukács Mária

Mikor szeretsz
 
Májusi esték erejéből merítek
mint édesanyák kései gyermeke
cseresznye majd érik idejében
az első randevútól a mába érek
 
érett piros szemeket kínál az élet
lábam elé helyezi az egészet
szeretem mikor hullanak a levelek
és ősz lesz mindig fogadj el
 
ha szeretsz nyomodban járhatok
meddig érnék üres szívvel
nélküled mit érne a májusok melege
és ha elfojtanám szavaim csendben
 
kivetülök a rétre és csak pörgök
mint szentjánosbogarak a fényre
hátrahajtom fejem és csak nézlek
a távolság megszépíti az egészet

170429

*

Impresszió

ha esik miden ablakból
ugyanaz a kilátás
a felhőt szúrja a nap
fénytekercsen forog 

a domboldalt is veri
állig behúzott kabátban
szárnycsapásokat hall
távoli zümmögést az ember

pipacs lengésben a szél
ha kavar látjuk ismét
a felhőt elsuhanni
kiderülhet az ég

   míg esőgyöngyökön lépek
hangyák szaladnak
és pára lesz napszemüveg
rejti megfáradt szemem

170606

*

Lukács Mária

Még nem

Még nem múlt el semmi.
Felhőpamacsok játszanak,
fülemüle hangjára ablakot nyit a szív,
nyári utóízek, mint az érett őszi-lé
- szűretlenül inni jó;
hatalmába kerít a hőség,
uralkodik mindenek felett.
Mi lenne, ha becsapnánk utána az ajtót,
kútba dobnánk, vagy legelőre terelnénk
adja el az ősznek, fojtsa el melegét;
tenyerünket is összetennénk -
csak ne fázzunk télvíz idején.
 
Még nem múlt el semmi.
Van szívzörej - ütemen kívül is dobog,
a lényegen nem változtat,
hisz dobol... ha feladná bátorságát
a lélek valahogy átmentené:
nem múlt el semmi - még él...
csak szünetekben elemet cserélt egy kéz.

170807

*

Lukács Mária

Csak odaát
 
Lehet huzatos a pálya
és játszhatnak a szélkeringők,
félre kell állni az útból,
ha eltörnek az üvegcipellők.
 
Nem tudhatom mikor jön a vég,
még járom a szinteket...
jó, hogy vannak emeletek
és ablakok világossága ragyog,
a liftek se járnak örökké
és szökik a rend, ha csúszás van
- el kell igazodni a jelenben.
 
A körték bár halványabban égnek,
egyszer mind elfüstöl, de másfajtájuk
császárként érik be,
amit nagyon szeretünk...
kitöltve nedűként is kortyolom
és fordítok egyet kalapomon,
állig behúzott a kabátom...
 
ráébredek, hogy nincs igazság
- csak odaát lesz örök nyár;
pillanat-szülte gondolat ez is
- szeretem, mert az ősz köztünk jár.

170926

*

Lukács Mária

Versbe születni

A versben is benne lehet az öröm, a bánat;
a szó üt és ék lehet - sok szív birodalmában.
Dobban és kopik az egymásutánban;
szolgának lenni vagy királyt játszani...
versekért a szülőszobában,
múzsám kedvéért megpihenek
a teremtés hullámzó ritmusában.

A versnek hatalma van,
az idő sem fog rajta,
megszelídít és győzni akar,
mesélni nekem - az akarásról,
a napról, a lázról...
(tavaszi kabátom bélése csupa veríték)
csillog a világ minden udvarlástól.
 
Szemünk a mező, mit bejárunk
és mindig egymásra borul a hallgatásunk.
Végtelen legyen az öröm, a vers életet jelent
a halottnak hitt mából, ha szorul a helyzet
és feladjuk, elsárgulnak lapjai, de addig még
napról napra, újra és újra megírhatjuk
miért születik egy versbe az élni akarásunk.

180415

*

Lukács Mária

Szépen lassan

Szétnyíltak a szürke felhők,
mosolyom virágos kendő...
válladra terítem - legyen
könnyű nyári viselet,
rajtam szép szemed,
izzanak a rigó trillák -
maradjon mi örök áldás:
embernek a szerelem;
 
az asztalon ananász,
hűsölök egy kispadon,
csobog a idő, izzad a tenyér,
megmártóznak a percek,
kék köntösben szaladok
mit a nap rám dobott...
 
a szép szó galambokat terel,
álomra hajtom lassan fejem -
nem történhet már semmi,
csukom a szemem - virágos rétek,
szalmák - hegyek - utazás - megyek...

180619

*

Lukács Mária

Körforgalom

Nem kell a kikövezett út

a pálmafákat se fújja a szél
gondtalanul mint egy hajléktalan
figyellek ahogy az Úr

velem aki mindig tudja
hol szakad el a húr
 
nem kell csak a tiszta szó
megfürdök a fényben
szárnyaimat emelem
és nem magyarázom meg
a semmit hogy nem térül meg

hallgatásod a legyünk még
szeressünk egy ideig
 
nem várva a visszautat
göröngyöket próbálva
és a homokba mártózva
kár lenne megfeszíteni magam
eljön a lényeg - kis borzongás
fut végig sejtjeimben érzem

minden út szépségét hol a vég
veszi kezdetét...

180620

*

Lukács Mária

A hegycsúcsról nézve

Üzennek a sziklák
a folyóhoz ha érek
harmatcseppek hullnak
a fényüket nézem
 
gyermekszívű a hajnal
minden könnyet felitat
keserűre édeset lehel
a bánatot felejtsem el
 
zúgó patak mossa
tisztára léptem
kövek közt rohan
mint vízben az oxigén
 
gyógyír minden bajra
gondolok a tavaszra
mint a sólyommadár
szállok föl a magasba
 
milyen szép a világ
hadd meséljem el
szívem szabadjára enged
mint mag a csíráját
 
szárnyak suhognak
kinek az akarata
visz majd a sziklához
közelebb az álmokhoz

*

Lukács Mária

Ó

Kék és zöld
szemedben árnyék
völgyében föld
megcsillan csúcsa
szépséged délibáb
mezítláb lépek
futó gondolatban
csak hozzád érek
egy falat csókért
megcsípi arcom
télvizében fürdetem
szememben árnyék
kékek és zöldek
puha a takaród
ég a lámpád
mosolyom felhőtlen
orrodat érinti
szeplők jönnek közel
karom már csak ölel.

*

Lukács Mária

Monogramok

Csak úgy ketten
ülünk a fa alatt
jóízűn majszoljuk
a cseresznyét
ezt a kis piros
ropogós termést
a tavasz közelebb
hozza az ízvilágot
puha ágak hajolnak
galambok karolnak
fülembe csengnek szavak
nem lehetsz árva
hisz összefut még
szánkban az íz
pöcköljük magját
és nevetünk
a szénakazal menedék
keressük mit egymásnak
rendel az ég -
felhőszakadás után
útszélén csigaházak
sorban vigyázok rájuk
el ne tapossam
hisz felnőttem tőled
százszorszép képek
felettem cseresznyék
törzsén monogramok
a mezőn ballagó bárányok
ettől szépek a hétköznapok

*

Lukács Mária

Próbaképp

Összemosnám a páros hajszálainkat,
és eldönteném melyikünké fehérebb
vagy feketébb, látványtervet készítenék
a pillanatról, csillagot derült égre

festenék, hogy legyen szép a csoportkép.
Tucat léggömböt, galambot engednék
felszállni, előbb tisztára mosnám kezem,
megérinteném a homlokod, ölelném

azt a szent napot, mikor a nyár eltáncolt
az ablakunk előtt vakon, akkor bizonyos
voltam pár dologban és megszerettelek,
még jár a lemez, karcol a tű - elsodor.

*

Lukács Mária

Füzérben

Az idő éppúgy morzsolhat,
mint asszonykéz rózsafüzért,
feszülten a szeretetért -
szálló évek vándorolnak,

és megbújnak bőröm alatt
addig, míg jólesik a szó,
versfüzérben úszó hajó,
a számat adom, nincs lakat,

ha sír a szem, lesz gyöngypatak,
lábam követ gurít feléd,
és pillantásom tört neszét
kapod örökbe - jómagam.

*

Lukács Mária

Mutató nélkül

Vers is lehetnék
jó felé terelt bárány
széllel szállnék
míg őrzik a nyájat
mert a szó dúsan nő
kísértésben elveszik
akár vers is lehetnék
pásztor a tűznél
gondolataim tüzére
ha elkallódnék a pályán
egyszer vers is lehetnék
gyertyaláng tiszta hólé
csöpögnék ereszről alá...

de elfogy minden tinta
még mártanám...
odaát égnek a partok
integetnek a sziklák
szívemben varratok
lesz-e híd hol átfutok
mutató nélkül a percek
lejárt futószalagok

*

Lukács Mária

Fiamnak

A húsz év madártávlatból is szép,
közelebb került minden gyerekkori kép,
és ott marad, ahonnan kiszakadt,
szívem alatt cseppnyi kis maszat,
életre kel és hallom, ahogy mesél.

Könnyeim csak titokban hullnak,
az én kis angyalom felcseperedett,
ha későn is, de be fog érni,
szeretném őt sokáig kísérni...
szemmel már nem követem,
ha befordul az utcasarkon,
csak a szívem jár nyomában
- őrangyalként álruhában -
megsegíti, ha bánat éri.

Mit is kívánhatnék e szép napon?
Legyen lábad alatt tiszta az út,
szárnyaljon a képzeleted,
mint az első hópihe, ki megúszta
a szabadesést, és hóembert
építhetett belőle egy kisgyerekkéz.
Időközben felnőtt lettél -
lassan majd unokák állnak körém,
és én boldogan nyújtom kezem...
Fiam, segítelek, míg élek -
Istenem, áldd meg őt is nevemben!

 

"Szeretem és elfogadom magam, örülök annak, aki vagyok,
Szeretem és elfogadom magam, elég jó vagyok, ahogy vagyok,

Szeretem és elfogadom magam, hagyom, hogy a szívem ezt átérezze."

Bagdi Bella

Hála - Hála - Hála

feeling-connected-tara-turner.jpg

Képek - TARA TURNER