Kedves Látogató
Szeretettel üdvözöllek az oldalon
2020.10.23. 7:54
Lukács Mária
Versajánló
Fölszáll a hold
Titkos zizegés az erdő,
csupa langyos lehelet.
Ház előtt fényben derengő
csúcsával a nyárfa megnő,
ég, mint folyékony üveg.
A sötét sűrűben állva
tükrös aranya vakít.
Esőzve reszket
a nyárfa,önti,
csillámolva hányja
üveges-gyöngy habjait.
(Fodor András fordítása)
*
Ivan Bunyin
Fagy
Minden csillag mintát ragyog,
A Tejút fénye szétsugárzik,
S foszforeszkál az udvaron
A hócsillám takarta pázsit.
Ezüst-fagyoskék bűvölet,
Az Órión – mintha mesélne! –
Csillagpajzsa téged követ
Az égboltról a jégfehérre.
Mint fénypor füstölög a hó,
S gyengéden-tétován kivillan,
Lazán válladon táncoló
Jeges szőrmédből csillagillat –
Mint csillogó fülbevaló,
Sötétből villan két szemedben,
Ezüstfényű pillák alól
Mohó rajongás fénye rebben.
Zeneajánló
Az én "Szerenádom" verseimben megtalálod
Lukács Mária
Mégis
Se csillag se lomb mégis
valami vég nélkül esett
a semmibe fékezni se kell
kihűlt magától egy csepp
szívemben reszket fészkelne
ott se jó sehol se igazán
a léleknek kell amit nem lát
érzés mi olykor felkavar
aztán lustán elpihen
a szív falán én adok életet
és nevezem nevén dolgaimat
ami csak az enyém
de közös is lehet
mint egy selymes szál
körülölel és vonzza be
a tekinteted
nem látni még a végét
csak ha lassan kibontod
ajándék csak a miénk
201017
*
Lukács Mária
Mint a hópihék
A reggel se jön túl korán
végigfut a hideg rajtam
játszik egy dalt a zongorán
csillag neszez az ablakban
Türelmesebb lehetnék már
mint aki mindenre elszánt
könnyedén úgy mint a madár
a tavalyi év is elszállt
A fagyos éj ha révbe ér
furcsa álmokban felidéz
szívet melengető tenyér
szállok majd mint a hópihék
200106
*
Lukács Mária
Nyári dal
Még álmodik a dunai nyár
csónakban ring egy hullám hátán
hűs habok felett fecskerajok
gyere gyere mást nem akarok
A sziget is forr homok pereg
morzejeleket ír a szívem
szállok szállok de lemaradok
még emlékeim rabja vagyok
Nyári ízekkel minden pohár
cseppjében van egy kis muskotály
olyan mintha engem akarna
szerenádot küld s udvarolna
180819
*
Lukács Mária
Mikor szeretsz
Májusi esték erejéből merítek
mint édesanyák kései gyermeke
cseresznye majd érik idejében
az első randevútól a mába érek
érett piros szemeket kínál az élet
lábam elé helyezi az egészet
szeretem mikor hullanak a levelek
és ősz lesz mindig fogadj el
ha szeretsz nyomodban járhatok
meddig érnék üres szívvel
nélküled mit érne a májusok melege
és ha elfojtanám szavaim csendben
kivetülök a rétre és csak pörgök
mint szentjánosbogarak a fényre
hátrahajtom fejem és csak nézlek
a távolság megszépíti az egészet
170429
*
Lukács Mária
Impresszió
ha esik miden ablakból
ugyanaz a kilátás
a felhőt szúrja a nap
fénytekercsen forog
a domboldalt is veri
állig behúzott kabátban
szárnycsapásokat hall
távoli zümmögést az ember
pipacs lengésben a szél
ha kavar látjuk ismét
a felhőt elsuhanni
kiderülhet az ég
míg esőgyöngyökön lépek
hangyák szaladnak
és pára lesz napszemüveg
rejti megfáradt szemem
170606
*
Lukács Mária
Még nem
Még nem múlt el semmi.
Felhőpamacsok játszanak,
fülemüle hangjára ablakot nyit a szív,
nyári utóízek, mint az érett őszi-lé
- szűretlenül inni jó;
hatalmába kerít a hőség,
uralkodik mindenek felett.
Mi lenne, ha becsapnánk utána az ajtót,
kútba dobnánk, vagy legelőre terelnénk
adja el az ősznek, fojtsa el melegét;
tenyerünket is összetennénk -
csak ne fázzunk télvíz idején.
Még nem múlt el semmi.
Van szívzörej - ütemen kívül is dobog,
a lényegen nem változtat,
hisz dobol... ha feladná bátorságát
a lélek valahogy átmentené:
nem múlt el semmi - még él...
csak szünetekben elemet cserélt egy kéz.
170807
*
Lukács Mária
Csak odaát
Lehet huzatos a pálya
és játszhatnak a szélkeringők,
félre kell állni az útból,
ha eltörnek az üvegcipellők.
Nem tudhatom mikor jön a vég,
még járom a szinteket...
jó, hogy vannak emeletek
és ablakok világossága ragyog,
a liftek se járnak örökké
és szökik a rend, ha csúszás van
- el kell igazodni a jelenben.
A körték bár halványabban égnek,
egyszer mind elfüstöl, de másfajtájuk
császárként érik be,
amit nagyon szeretünk...
kitöltve nedűként is kortyolom
és fordítok egyet kalapomon,
állig behúzott a kabátom...
ráébredek, hogy nincs igazság
- csak odaát lesz örök nyár;
pillanat-szülte gondolat ez is
- szeretem, mert az ősz köztünk jár.
170926
*
Lukács Mária
Versbe születni
A versben is benne lehet az öröm, a bánat;
a szó üt és ék lehet - sok szív birodalmában.
Dobban és kopik az egymásutánban;
szolgának lenni vagy királyt játszani...
versekért a szülőszobában,
múzsám kedvéért megpihenek
a teremtés hullámzó ritmusában.
A versnek hatalma van,
az idő sem fog rajta,
megszelídít és győzni akar,
mesélni nekem - az akarásról,
a napról, a lázról...
(tavaszi kabátom bélése csupa veríték)
csillog a világ minden udvarlástól.
Szemünk a mező, mit bejárunk
és mindig egymásra borul a hallgatásunk.
Végtelen legyen az öröm, a vers életet jelent
a halottnak hitt mából, ha szorul a helyzet
és feladjuk, elsárgulnak lapjai, de addig még
napról napra, újra és újra megírhatjuk
miért születik egy versbe az élni akarásunk.
180415
*
Lukács Mária
Szépen lassan
Szétnyíltak a szürke felhők,
mosolyom virágos kendő...
válladra terítem - legyen
könnyű nyári viselet,
rajtam szép szemed,
izzanak a rigó trillák -
maradjon mi örök áldás:
embernek a szerelem;
az asztalon ananász,
hűsölök egy kispadon,
csobog a idő, izzad a tenyér,
megmártóznak a percek,
kék köntösben szaladok
mit a nap rám dobott...
a szép szó galambokat terel,
álomra hajtom lassan fejem -
nem történhet már semmi,
csukom a szemem - virágos rétek,
szalmák - hegyek - utazás - megyek...
180619
*
Lukács Mária
Körforgalom
Nem kell a kikövezett út
a pálmafákat se fújja a szél
gondtalanul mint egy hajléktalan
figyellek ahogy az Úr
velem aki mindig tudja
hol szakad el a húr
nem kell csak a tiszta szó
megfürdök a fényben
szárnyaimat emelem
és nem magyarázom meg
a semmit hogy nem térül meg
hallgatásod a legyünk még
szeressünk egy ideig
nem várva a visszautat
göröngyöket próbálva
és a homokba mártózva
kár lenne megfeszíteni magam
eljön a lényeg - kis borzongás
fut végig sejtjeimben érzem
minden út szépségét hol a vég
veszi kezdetét...
180620
*
Lukács Mária
A hegycsúcsról nézve
Üzennek a sziklák
a folyóhoz ha érek
harmatcseppek hullnak
a fényüket nézem
gyermekszívű a hajnal
minden könnyet felitat
keserűre édeset lehel
a bánatot felejtsem el
zúgó patak mossa
tisztára léptem
kövek közt rohan
mint vízben az oxigén
gyógyír minden bajra
gondolok a tavaszra
mint a sólyommadár
szállok föl a magasba
milyen szép a világ
hadd meséljem el
szívem szabadjára enged
mint mag a csíráját
szárnyak suhognak
kinek az akarata
visz majd a sziklához
közelebb az álmokhoz
*
Lukács Mária
Ó
Kék és zöld
Szemedben árnyék
völgyében föld
megcsillan csúcsa
szépséged délibáb
mezítláb lépek
futó gondolatban
csak hozzád érek
egy falat csókért
megcsípi arcom
télvizében fürdetem
szememben árnyék
kékek és zöldek
puha a takaród
ég a lámpád
mosolyom felhőtlen
orrodat érinti
szeplők jönnek közel
karom már csak ölel
*
Lukács Mária
Monogramok
Csak úgy ketten
ülünk a fa alatt
jóízűn majszoljuk
a cseresznyét
ezt a kis piros
ropogós termést
a tavasz közelebb
hozza az ízvilágot
puha ágak hajolnak
galambok karolnak
fülembe csengnek szavak
nem lehetsz árva
hisz összefut még
szánkban az íz
pöcköljük magját
és nevetünk
a szénakazal menedék
keressük mit egymásnak
rendel az ég -
felhőszakadás után
útszélén csigaházak
sorban vigyázok rájuk
el ne tapossam
hisz felnőttem tőled
százszorszép képek
felettem cseresznyék
törzsén monogramok
a mezőn ballagó bárányok
ettől szépek a hétköznapok
*
Lukács Mária
Próbaképp
Összemosnám a páros hajszálainkat,
és eldönteném melyikünké fehérebb
vagy feketébb, látványtervet készítenék
a pillanatról, csillagot derült égre
festenék, hogy legyen szép a csoportkép.
Tucat léggömböt, galambot engednék
felszállni, előbb tisztára mosnám kezem,
megérinteném a homlokod, ölelném
azt a szent napot, mikor a nyár eltáncolt
az ablakunk előtt vakon, akkor bizonyos
voltam pár dologban és megszerettelek,
még jár a lemez, karcol a tű - elsodor.
*
Lukács Mária
Füzérben
Az idő éppúgy morzsolhat,
mint asszonykéz rózsafüzért,
feszülten a szeretetért -
szálló évek vándorolnak,
és megbújnak bőröm alatt
addig, míg jólesik a szó,
versfüzérben úszó hajó,
a számat adom, nincs lakat,
ha sír a szem, lesz gyöngypatak,
lábam követ gurít feléd,
és pillantásom tört neszét
kapod örökbe - jómagam.
*
Lukács Mária
Mutató nélkül
Vers is lehetnék
jó felé terelt bárány
széllel szállnék
míg őrzik a nyájat
mert a szó dúsan nő
kísértésben elveszik
akár vers is lehetnék
pásztor a tűznél
gondolataim tüzére
ha elkallódnék a pályán
egyszer vers is lehetnék
gyertyaláng tiszta hólé
csöpögnék ereszről alá...
de elfogy minden tinta
még mártanám...
odaát égnek a partok
integetnek a sziklák
szívemben varratok
lesz-e híd hol átfutok
mutató nélkül a percek
lejárt futószalagok
*
Lukács Mária
Fiamnak
A húsz év madártávlatból is szép,
közelebb került minden gyerekkori kép,
és ott marad, ahonnan kiszakadt,
szívem alatt cseppnyi kis maszat,
életre kel és hallom, ahogy mesél.
Könnyeim csak titokban hullnak,
az én kis angyalom felcseperedett,
ha későn is, de be fog érni,
szeretném őt sokáig kísérni...
szemmel már nem követem,
ha befordul az utcasarkon,
csak a szívem jár nyomában
- őrangyalként álruhában -
megsegíti, ha bánat éri.
Mit is kívánhatnék e szép napon?
Legyen lábad alatt tiszta az út,
szárnyaljon a képzeleted,
mint az első hópihe, ki megúszta
a szabadesést, és hóembert
építhetett belőle egy kisgyerekkéz.
Időközben felnőtt lettél -
lassan majd unokák állnak körém,
és én boldogan nyújtom kezem...
Fiam, segítelek, míg élek -
Istenem, áldd meg őt is nevemben!
"Szeretem és elfogadom magam, örülök annak, aki vagyok,
Szeretem és elfogadom magam, elég jó vagyok, ahogy vagyok,
Szeretem és elfogadom magam, hagyom, hogy a szívem ezt átérezze."
Bagdi Bella
Hála - Hála - Hála
Madárlesen: Feketególyafészek-kamera
((szomorú lett az idei Feketególya költés vége...))
- - -
